DÉMONOK - URAK ÉS HERCEGEK

A démoni hiearchiában a legfelsôbb helyeket a démonurak és démonhercegek foglalják el.

Démoni síkból - akár Elsôdleges Anyagi Síkból - nem egyetlen egy létezik, hanem végtelen sok. Minden egyes ilyen sík különbözô. Más a táj, mások a színék és mások az azt benépesítô közdémonok. Egy azonban közös bennük: minden Démoni Síkot egy Démonherceg ural. A Démonhercegek egymással igen laza kapcsolatban állnak. Néha háborúznak,néha szövetségeket kötnek. Ha az egyik esetleg szemet vetne egy másik herceg síkjára, az ellen gyakran összefognak és egyesült erôvel törik le a hatalmát.

A Démonhercegek a közdémonok felett erejükkel és kimagasló képességeikkel uralkodnak. Ebben az adott síkon élô démonurak segítik ôket.

A Démonurak, erejüket tekintve, igen közel állnak a Démonhercegekhez. A különbség mindössze annyi, hogy a Démonherceg uralkodik. Nemegyszer volt már arra példa, hogy egy Démonúr föllázadt hercege ellen és könyörtelenül lemészárolta, hogy azután ô vehesse át a helyét. A legtöbb Démonherceg így került hatalomra. Sokszor elôfordul olyan is, hogy több Démonúr öszszefog a herceg ellen és egyöttes erôvel döntik meg a hatalmát. Ilyenkor azonban újabb pusztító háborúk következnek, mivel a valaha volt szövetségesek közül csak egy uralkodhat. Ha kiderül, ki a legerôsebb közülük, az általában seregével lemészároltatja a többit, nehogy késöbb ellene forduljanak. Bármit tesz is a démoni uralkodó, mindig akad újabb jelentkezô, aki a trónjára áhítozik és elöbb-utóbb meg is kaparintja azt. Éppen ezért a Démoni Síkokat szinte soha nem szûnô, pusztító háborúk dúlják.

Ezekhez a démoni csatározásokhoz ritkán van köze az egyszerû halandóknak, tekintve, hogy még a legegyszerûbb közdémonok harci képességei is jóval fölülmúlják az átleg emberi értékeket. A Démonurak és Démonhercegek ugyan képesek puszta akaratukkal térkaput nyitni akár egy másik létsíkra is, mégis ritkán kerülnek kapcsolatba a Belsô Síkokkal. Az egyetlen kivétel talán a megidézésük. Ilyenkor - legyenek akár leghatalmasabb hercegek - nincs más választásuk, meg kell jelenniük megidézôjük elött. Természetesen egyetlen démon se szereti, ha megidézik, de a gyertya és rajta keresztül a pusztulás fenyegetése kényszeríti ôket.

Démonurakat és -hercegeket idézni nagy vakmerôség. Kevés halandónak van egyáltalán csak közelítô fogalma, hogy ezek a rettenetes lények mire képesek. Egyes tudósok és varázslók éveket szentelnek a démonok behatóbb tanulmányozásának. A Demonológiában jártas varázslók birtokában vannak a tudásnak, mely segítségével akár Démonherceget is idézhetnek, ám mégis ritkán teszik, mert pontosan tudják, milyen veszélyekkel jár.

A megidézett Démonúr ha csak teheti, idézôje ellen fordul. Gyakran nem ô maga támad a varázslóra, hanem térkaput nyit és szolgáit hívja segítségül. Ha a varázsló gondol is arra, hogy a meidézett démont varázskörök segítségével bebörtönözze, a démpn által hívott többi démon azonban nem a körben fog megjelenni, hanem a varázsló mellett. Akármilyen ravasz is legyen a varázsló, a megidézett nem nyugszik, míg nem talál egy apró rést a védelmén - akkor pedig lecsap. Többször elôfordult már óvatlan halandókkal, hogy magukat hatalmasnak gondolván egy Démonurat idéztek meg, és hajtottak szolgálatukba. A démonnak nem volt ideje a varázsló ellen fordulni, végrehajtotta hát a rá kiszabott feladatot. Ezekután megidézôje a mágikus gyetyát kinyújtotta az idézô pentegrammából, amitôl a démon azonnal a saját létsíkjára került. Nem számolt azonban azzal, hogy a Démonurak maguk is képesek térkapuk nyitásával a Síkok között közlekedni. Ennek megfelelôen a bosszútól fûtött démon saját akaratából visszatér az idézés helyszínére és végez a meggondolatlan varázslóval.

Azt gondolhatná az egyszerû, emberi elme, hogy a démon elpusztítása megoldás a kérdésre. A varázslónak mindössze el kell fújnia az idézô mágikus gyertyát, és a démon porrá omlik össze. Lelke nem lévén, ez számára a teljes megsemmisülés, a létezés megszûnése. Az elpusztított Démonúr halálát viszont hercege fogja megtorolni. A Démonherceg valószínûleg nem tûri tétlenül hû támogatójának elpusztítását. Más a helyzet, ha valaki egy megidézett Démonherceget pusztít el. Amint alattvalói megérzik hiányát, azonnal kitör a háború a trónért. A többi Démonherceg viszont valószínûleg bosszút áll, hiszen egy olyan varázsló, aki elpusztította egy társukat, komoly fenyegetést jelent számukra is.

Bármekkora veszélyt hordoz is a démonok megidézése, mindig akadnak olyan vakmerôek, akik az alvilági hatalmakhoz fordulnak segítségért.

A fentiekbôl kiviláglik, hogy a démonok idézése a karakterek számára is ezer veszéllyel terhes. A gondos KM csak akkor engedheti, hogy játékosai közdémonnál erôsebb alvilági lényt idézzenek, hi igen alapos indokuk van rá. Még így is jól teszi, ha elôtte alaposan tájékozódik a megidézendô démon képességeirôl. Néhány különleges esetben - ha a KM úgy itéli - a démon eláll a bosszútól. Ilyen kivételes eset lehet, ha a démon kap cserébe valamit.

Ha a fenti figyelmeztetések ellenére egy karakter - vagy éppen a KM egy NJK képében - úgy dönt, hogy megidéz és Démonurat vagy -herceget, álljon itt egy példaként. A KM megteheti, hogy saját maga dolgoz ki Démonurakat, de tegye ezt tekintettel arra, hogy a Démonurak jóval erôsebbek a közdémonoknál, ám hatalmuk meg sem közelítheti az isteneket.