Démonok Éneke

Az anyja igazi szent volt.Az egyetlen, akit az ősők abban a kegyben részesítettek, hogy még életében látatni engedték a Shaim-Khult a, szent csarnokot, ahol az ősők igaz szellemme megmutatkozik a kiválasztott keveseknek, ám ha galetki valaha is abban a megtiszteltetésben részesül hogy láthassa ezt a csarnokot, az is minden bizonnyal már csak halála után, letisztult, megerősődott lélekként teheti meg. Beszélik, ilyenkor az ősők szent küldetéssel bízzák meg az arra érdemes galetkik lelkét, mely ezután újjászületve, létének valódi céljáról mit sem tudva, beteljesíti azt. Az ilyen küldöttek mindig elvégzik a küldetésüket, az ősők akarata ez. De ugylátszik még az ősők sem mindenhatóak…
Létezik egy legenda a Nothan-Lianas története. Ez a legenda megjővendöli hogy a galetkik elnyomott népe számára van remény, mert születni fog egy hős, aki a nép élére állva legyőzi az ellenséget, és saját halála árán váltja meg a galetki fajt évezredes fogságából.A legenda meglehetősen homályos, a vérproféták pedig, ahány rendházuk, annyiféleképpen értelmezik a vitathatatlanul jelentős legendát. Egy dologban azonban mind egyetértenek, mert erre a legenda elég konkrét utalásokat tartalmaz, ez pedig a hős anyja.
„ És midőn az égi szentségek három arca: a Szűz csillagképe, a Hős üstököse, és a Sötét hold egy állásban egyesülnek a születés jegyeben, a Vak szűz -lelkében legtisztább az érinthetetlenek között- teherbe esik és háromszor három hónap múlva megszüli a Nothan-Lianast, legyen az ő neve hát Et Haim Nothan-Lianas, Aki megszüli a megváltót.”
A Lejegyzés a híres Mongorei iratokból származik, a legteljesebb kötet ez eme témában, de sajnos még ez is töredékes. Az irást egy Faistus nevű proféta készítette, ki látomásiba beleörült, majd amikor saját szemét kiszúrva se tudott szabadulni tölük, magára gyújtotta a Mongorei templomot, ahol az iratok nagyrésze megsemmisült.Nem volt egyedül ezzel, tizenkettő másik proféta, tizenkét masik hegy mélyen tette ugyanezt, ugyanaznap.A történet hitelességéhez tehát nem férhet kétség, ámde az írások folytatása elégett, így a bölcsek csak találgatásokba bocsátkozhattak. Az íras első része readásul megmagyarázatlan maradt: a különös nevek - a Szűz csillagképe, a Hős üstököse és a Sötét hold- mindenki számára teljes talánynak bizonyultak, bár gyanították, hogy ismeretlen felszíni jelenségeket takarnak. A csoda ídőpontjáról tehát senki sem tudott semmit, mi mást tehettek volna hát: vártak. Egészen tízenkét évvel ezelőttig..
Hogy a vérproféták tévedtek-e vagy netán maguk az ősők, senki se tudja, de az Et Haim Nothan-Lianas nem szülte meg a megváltot, de helyette megszült valami mást, valami nem evilágit, valami gonoszat: őt szülte meg.
A galetkik történelmének tán legfontosabb szertártasán csupán maroknyian lehettek jelen, az inkvizicios liga bölcs előrelátással és óvatossággal nem verte nagydobra a jóslat beteljesedését. Öten tudtak róla mindössze: az inkvizitorok legbelső köre, a főpapi rend öt kiválasztottja. A rituálé rendben zajlott egészen a születés pillanatáig, a csecsemő ugyanis alig pár másodpercel születése után meghalt, és követte őt anyja is, ki sose tudta meg hogy élet helyett halált, remény helyett rettenetet szabadított a galetkik meggyötört népére.
Leirhatatlan a keserűség és a csalódás, amit az öt galetki érzett, egy egész nép veszett el.A termet lazárták, a holttesteket jelöletlen sírokba temették, és szép lassan megörültek a tudás nyomasztó terhe alatt. Öngyilkosok lettek, vagy tomboló örültekké váltak. Az utolsó közülük, a hajdan délceg Mortustanus főapát -ki filozofia értekezéseiről és a női nemnél aratott sikereiről volt híres- egy hete halt meg; nyáladzó idióta idegroncsként verte szét a fejét a Hughani zárda komor kővein.Senki sem törödött vele már, és nem törödött egyetlen hagyatékával a vérmocskos, agyvelőtől lucskos naplóval sem.Kivéve egyvalakit…
10 arany. Ennyit ér egy élet.Ennyit kapott a zárda soros takarítója -fiatal suhanc volt még, 7-8 gombaaratást élhetett meg talán- bár a lassan kihűlő tetemén sárgáló arany már aligha okoz sok örömet neki. Bastard nem szerette az elvarratlan szálakat, és nem tétovázott most se, aki egyszer eladja a becsületét 10 aranyért, az nem fog habozni legközelebb sem.Undorodott a besúgóktól, de mindennél jobban kellett neki a napló.
Komoran olvasta végig kedvelt helyén a torzszülött járatok legmélyén ahova még az óiráspatkányok is csak elvétve merészkedtek.Szerette ezt a helyet, itt nem zavarta senki, nyugalom volt, eltekintve a lelkében duló vihartól.De ezt a vihart semmi sem csillapíthatta.
Nemsokat tudott a múltjáról, árvaként élete fő feladatának tartotta minnél többet megtudni magáról, és mert hihetetlenül jó képességekkel rendelkezett, módjában is állt megtudni.
Nem tetszett neki, amit talált, de el kellett fogadnia, a galetki nem tagadhatja meg önmagát.Tudta, érezte hogy mindez igaz, és ami rosszabb: ő is felfedezte már magában a gonoszt. Nem volt az -még nem- küzdött ellene , de a sorsa meg volt írva, és senki sem küzdhet a sorsa ellen, még az Et Haim Nothan-Lianas halva született fia sem.

„ Szó el nem mondhatja, kéz le nem írhatja a keserűséget melyet küldetésünk kudarca jelent számomra.Elvesztünk mind, hibáztunk valahol biztosan hibáztunk, bár már néha magam is azt hiszem talán az ősők tévedtek.Megkeseredtem, egykori tündöklő öngamam puszta árnyéka vagyok csupán.Véreres szemeim éjszakánként le nem csukodhatnak, de mindez nem számít, az álmok akkor is értem jönnek, értem jönnek, és elvisznek a kínok és a gyötrelem tomboló útjára. Azok a hangok, ahogy a fejemben veszett démonhordaként ordít a káosz és az örület, és én érzem hogy nembírom már, hogy meg fogok örülni, vagy tán már meg is örültem.A galetkik összesúgnak a hátam mögött, és azt hiszem már nincs messze a nap mikor evilági kárhozatom egy hosszabb, gyötrelmesebb, örökké tartó túlvilágira váltom.De addig még minden nap kimegyek a temetőbe éjszakánként amikor minden egyszerű és könnyűálmú galetki alszik.Kimegyek és mint holmi eszelős folyton a hátam mögé tekingetek, de csak a hangok visítanak kárörvendően a fejemben, nem követ senki.Egyedül vagyok.Egyedül ülök a lányom sírjánál éjszakákon át. Van melette egy masik sír is, egy üres sír.Álítólag hullarablók vitték el a holttestet, de én tudom hogy nem így van. N-L., csak ennyi van ráírva, én írtam rá remegő kézzel 12 éve”

-Mortustanus.